Paks határának védett növényei
Bevezető

Városhatárunk sokrétű talajának (homok-, lösz-, öntés- és láptalajok) és az ezzel összefüggő geomorfológiai, vízrajzi, mikro-, ill. mezoklimatikus viszonyoknak köszönhetően, környékünkön változatos növénytakaró kialakulása vált lehetővé.

Paks város határa a fentiek tekintetében három fő egységre - löszvidék, homokpuszták és láprétek együttese, valamint ártéri rétek és erdők - osztható.

Északkeleten a Vörösmalom-völgy húzódik, mely a Közép-Európában egyedülálló, vastag, típusos lösztáblába ágyazódott völgy(rendszer). Bár több környező mezőföldi löszgyep és völgyoldal - természeti értékeiket tekintve - még jobb állapotban van, itt is számos, értékes lösznövényünk lel otthonra. A Mezőföldről csak innen került elő egy nagyon jellegzetes védett hagymás, a [ Vetővirág ]vetővirág (Sternbergia colchiciflora). A völgyoldalakban ma még szép számban megtalálható az egyik melegkedvelő maradványnövényünk (ún. xeroterm reliktum) a szennyes infű (Ajuga laxmannii) is. A szomszédos Juhász-völgyben jelentős egyedszámban él az egyik legszebb tavaszi vadvirág, a [ Tavaszi hérics ]tavaszi hérics (Adonis vernalis). Az innen DNy-ra húzódó hegyes-pusztai dombok, a gyakran már februárban virágzó [ Tarka sáfrány ]tarka sáfrány (Crocus reticulatus) országosan is jelentős állományának a termőhelyei.

Közvetlenül a város Ny-i szélénél terül el az Ürge-mező nyílt homoki gyepekkel, valamint kisebb-nagyobb buckaközi láprét-foltokkal tarkított komplexe. Felejthetetlen élményt nyújtanak áprilisban az itt virító [ Apró nőszirom ]apró nőszirom (Iris pumila) különböző színekben pompázó telepei. Értékes homokterületek kisebb foltokban, déli-délkeleti irányban, egészen a Duna partjáig, ill. az erőműig húzódnak. E tájon néhol még a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) "zászlóit" lengeti a májusi szél.

Az Ürge-mező északnyugati felétől nem messze találjuk a Cseresznyési-lápréteket, ahol több védett növényfajunk is szép számban él. Ezek egyike az országunkban ma már erősen megritkult [ Fehérmájvirág ]fehérmájvirág (Parnassia palustris). Nyár végétől ugyanitt gyönyörködhetünk a [ Kornistárnics ]kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) sötétkék virágaiban is.

A Duna öntésterületén egykor előforduló keményfa-ligeterdőknek ma már a nyomait is alig fedezhetjük fel; ezek valamikori meglétéről inkább csak egyes lágyszárú fajok árulkodnak. Példákat erre az Imsósi-erdő területén is találunk. Egyik jellegzetes geofiton itt a koratavasszal nyíló ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis). Mindenképpen említést érdemel egy országos kitekintésben sem gyakori orchideánknak, a zöldes sarkvirágnak (Platanthera chlorantha) az itteni, erőteljes populációja. A termőhely 1998-ban sajnos tarvágás áldozata lett, de reméljük, hogy e növényfaj képes a fennmaradásra!

A Dél-Mezőföld homok- és löszvidékein neves botanikusunk, KITAIBEL PÁL is megfordult (1799). Botanikai munkásságának bizonyítékait e kötetben is megtaláljuk, mivel a tudomány számára először általa leírt több száz fajból városhatárunkban, napjainkban 5 is előfordul. Ő jelezte Paksról a tündérfátyolt (Nymphoides peltata), a hazai flóra egyik megkapóan szép vízinövényét, amely azóta sajnos nem került elő. A múlt században kutatott a környéken FRANZ HILLEBRANDT császári kertész. A németkéri - Pakshoz nagyon közel lévő - homokterületeken ő figyelte meg először homokpusztáink egyik jellegzetes, bennszülött (endemikus) növényét a homoki varjúhájat (Sedum sartorianum subsp. Hillebradtii) melynek tudományos neve az ő emlékét őrzi. MENYHÁRTH LÁSZLÓ (botanikával is foglalkozó kalocsai jezsuita tanár) az 1800-as évek közepén járt Pakson. Nevéhez számos florisztikai megfigyelés fűződik. Ekkor városhatárunkban ő még több olyan (ma védett) növényfajunkkal is találkozott, melyeket azóta itt senki nem figyelt meg. Ilyen a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) (nála még alfaji elkülönítés nélkül), a fekete galagonya (Crataegus nigra), a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a homoki kocsord (Peucedanum arenarium), a vajszínű atracél (Anchusa ochroleuca) (még A. Gmelini néven), a csillagőszirózsa (Aster amellus) és a selymes peremizs (Inula oculus-christi). Ő jelezte először a hangyabogáncs (Jurinea mollis) jelenlétét is, melynek egy töve 1993-ban még virágzott az Ürge-mezőn. Azóta nem láttuk. Századunk közepén BOROS ADÁM, KÁRPÁTI ISTVÁN és ZÓLYOMI BÁLINT is jártak vidékünkön. Az ő nevükhöz olyan fajok első, itteni megfigyelései kapcsolódnak, melyek a területen azóta is megtalálhatók.

Az elmúlt évtizedben - a szerző mellett - VOIGT WILFRIED és SOMAY LÁSZLÓ florisztikai kutatásai jelentősek. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy e kiadványban 44 védett növényfajunk bemutatása is lehetővé vált; és remélhetőleg ez a szám az elkövetkező években nem csökkenni, hanem növekedni fog!

Képek és szöveg: Farkas Sándor, 1999
Paks határának védett növényei című kiadványból részletek.

Képeket digitalizálta és feldolgozta HTML-be: Lovas Tibor
[ Kulturális, turisztikai, üzleti és közérdekű információk Paksról. Honlapok készítése ]